2014. október 11., szombat

Gyermekek és alvási problémák

  Ágyba küldeni (és ott tartani) a gyerekeket, néha valódi kihívást jelenthet. 
Ha a gyermekek szemszögéből tekintünk az alvásra, az segíthet megtalálni a megoldásokat a különféle alvási problémákra. 

  A fektetéssel kapcsolatban minden szülőnek vannak kisebb vagy nagyobb gondjai. A következőkben a gyermek szempontjából vizsgáljuk meg az alvást, majd részletezünk néhány alvással kapcsolatos problémát és lehetséges megoldásukat.


A rendszeresség mindennél fontosabb

  A gyermekek akkor fogadják el legjobban a nehéz helyzeteket, ha abban felfedezik a számukra biztonságot adó rendszerességet. A rendszeres lefekvési idő és az esti elcsendesedés rutinja segít megértetni a kisgyermekkel, hogy mire számíthatnak. Ha a lefekvés ideje, helye és rendje mindig változik, felütheti a fejét a szorongás, zavartság és elkezdődhez az egyezkedés. Bár vannak gyerekek, akik számára a rendszeresség fontosabb, mint másoknak, az alvás állandó rendje alapvetően minden gyermeknek hasznára válik.

  A lefekvés ideális időtartama szinte kivétel nélkül minden kisgyermek esetében fél óra, amely magába foglalja a fürdést, a babusgatást, a mesét és az éneklést. Ha a készülődési folyamat ennél több időt vesz igénybe vagy ennél több mindenből áll, a gyermek nem elcsendesedik, hanem felélénkül. A fél óránál rövidebb készülődés miatt viszont legtöbb kisgyermek úgy érzi, hogy sürgetik, hogy lefeküdjön.

  Ha a hétköznapi és hétvégi alvási rutin között több mint egy órás eltérés mutatkozik, hétfőn szinte garantált a baj. Ha ezt el szeretné kerülni, a hét minden napján hasonló alvási rendet vezessen be. Ez persze nehézséget okoz az olyan családoknál, ahol hétvégén szívesen lustálkodnak reggelente, de tapasztalatom szerint általában minden gördülékenyebb, ha legalább az egyik szülő felkel a gyermekével szombat és vasárnap reggel.

  Lehetőség szerint a gyermek minden este ugyanott aludjon. Ha máshol, más ágyban, a földön vagy a kanapén alszik el a gyermek, nehéz rávezetni a rendszeresség szeretetére. Ha elvált szülők kisgyermeke közös felügyelet alatt áll (amelyet én kisgyermekek esetében nem javasolok), tegyen meg mindent, hogy az alvási rend és és a hozzá kapcsolódó ‘kellékek’, - mint például a párna vagy a takaró, - mindkét szülő otthonában hasonlók legyenek. A külön háztartásban élő szülők hangolják össze a lefekvés rendjét, hogy a gyermeknek hozzávetőleg ugyanabban a rutinban legyen része.


Az alvás mint elválás

  A gyermek szempontjából a lefekvés az elválással egyenlő: elválás a szülőktől, a testvérektől, a játékoktól, a nap izgalmaitól, és mindentől, ami éppen körülötte zajlik. Miért is adná fel mindezt önszántából? Főleg, amikor egy sötét szobába kell mennie, ahol még akár szörnyek is rejtőzködhetnek az ágy alatt, szellemek lebeghetnek az ablak előtt, vagy kígyók csúszkálhatnak a lepedő alatt? Nincs olyan gyermek aki ne hadakozna valamennyit a lefekvés előtt és akinek ne lenne szüksége egy kis ráhangolódásra. És olyan gyermek sincs, aki rögtön segítség, tanulás és következetesen alkalmazott szabályok nélkül, egyedül alszik el az ágyában.

  A lefekvés a szülők számára is egyfajta elválás. Bár a legtöbb szülő azt nyilatkozza, hogy egy hosszú nap végén készen áll arra, hogy elengedje gyermekét, sokaknak ez az elengedés mégis gyötrődést okoz. Ezek a szülők nem következetesek, csak részben tartják be a lefekvési rutint és nem elég szigorúak, amely pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek önállóan aludjon el. Szülőként fel kell ismernünk és meg kell oldanunk az elválással kapcsolatos nehézségeinket, és csak ezután tudunk segíteni gyermekünk problémáin.

  Számos kultúrában a kisgyerekek mindig szüleik közelében alszanak, amiben nincs semmi kivetnivaló. Sok olyan család van, ahol esküsznek a közös, családi együttalvásra, habár ez csak akkor működik jól, ha mindenki ezt akarja és a függetlenség és egyedüllét egyéni igényét minden családtag más formában kielégítheti. A nyugati társadalmakban a legtöbb családban úgy gondolják, hogy a gyermeknek csecsemő korától legjobb a saját ágyában aludnia. Bármelyik megoldás szimpatikus, mindenképp beszélje meg partnerével. A legtöbb szülő alkalmanként együtt alszik gyermekével: amikor a gyermek beteg, fél vagy nyomás alatt áll. Ez teljesen normális, de ne felejtse, hogy a kisgyermek csak akkor megy vissza örömmel a saját ágyába, ha világos útmutatást és segítséget kap Öntől, a szülőtől.


Falba fejelés és testringatózás
  
  Sok kisgyermeknél megfigyelhetők ezek a ritmikus, ismétlődő mozgások, amelyekkel elalvás előtt megnyugtatják vagy az éjjeli felébredés után visszaaltatják magukat. Ez a leggyakrabban az első életévben fordul elő és két éves kor előtt általában véget is ér. Ilyenkor a gyermek keményen veri a fejét a falba, pár perctől akár egy órán át vagy tovább is, mégis rendkívül ritkán sérül meg.  Erről a szokásról nem lehet leszoktatni a gyermeket, de a környezet csendesebbé és kényelmesebbé tehető:

  • Tegye a kiságyat a faltól távol.
  • A kiságy lábai alá tegyen gumi csúszásgátlót, amivel csökkenthető a kiságy ringása és nyikorgása. A kiságyat tegye a szőnyegre.
  • Párnázza ki a kiságy tetejét. Stabilan rögzítse ezt az “ütésgátlót”, hogy ne mozdulhasson el és a gyermek nehogy alá szoruljon vagy esetleg fellépőnek használja. A kiságy megkötői ne legyenek hosszabbak 15-20 centinél.

Ne menjen be gyermekéhez, ha tudja, hogy ilyen szokás alakult ki nála, mivel jelenléte megerősítheti ezt a viselkedést és az önnyugtatás helyett figyelemfelkeltésre használhatja.


Vég nélküli vízivás

  Azt az óvodás korú gyermeket, aki a lefektetés után jancsiszögként pattan ki az ágyából, legfeljebb egy rövid magyarázattal dugjuk vissza az ágyába. Ilyenkor ne engedjük a beszélgetést, az alkudozást vagy a tévénézést. Csendben fektessük vissza a gyermeket és menjünk ki a szobából. 
Eleinte ezt a folyamatot lehet százszor is el kell ismételnie, míg gyermeke elfogadja, főként, ha eddig nem volt elég következetes a lefekvési rutin betartásában. 
Álljon készen rá, hogy az átállás nem egyik percről a másikra fog megtörténni. 
Ha a gyermek este egyszer ébred fel, hogy igyon, az normális. Egy esti vécézés éppen elég.


Bebújni a szülők ágyába
  
  Ha semmiképpen sem szeretné, hogy gyermeke a szülői ágyban aludjon, csendben fektesse vissza a kiságyába, ha kell akár százszor is, mindenféle magyarázat és beszélgetés nélkül. 
Ha reggel megengedi neki, hogy bebújjon a szülői ágyba és együtt aludjanak vissza, a gyermek nem fogja megérteni, hogy miért nem teheti meg ugyanezt éjszaka is. 
Az olyan kisgyermek esetében, aki nehezen éli meg az elválást vagy aki előtte hosszabb ideig a szülei ágyában aludt, javaslom, hogy tegyen a földre egy hálózsákot gyermekének, nem messze az Önök ágyától, majd tegye egyre közelebb a kiságyához és jutalmazza meg, ha ügyesen ott marad. Ez a fokozatosság mindenkinek segíthet az elválás okozta rossz érzések legyőzésében.


Rémálmok

  A rémálmok, vagy rossz álmok, azt jelzik, hogy a gyermek a nap élményeit próbálja feldolgozni. Bár a rémálmok az éjszaka folyamán bármikor előfordulhatnak, az idősebb gyermekek a felnőttekhez hasonlóan inkább reggel felé álmodnak rosszat. Mindenki az álmok és rémálmok segítségével küzdi le a stresszt és a feszültséget. 
A gyermekben egyszerre fejlődik ki a beszéd és az álmodás képessége. 
A kisebb gyermekek rendszerint nem emlékszenek az álmaikra, még akkor sem, ha attól riadnak fel. Mivel az álmok tartalma nem annyira fontos, ne faggassa róla gyermekét, de ha hetekig gyötri egy visszatérő álom, kérjen tanácsot gyermekorvosától. 
Ne akarja elűzni a szekrényben rejtőzködő szörnyeket! Egyszerűen nyugtassa meg a felriadt gyermeket, mivel ha túl komolyan kezd foglalkozni a szörnnyel, nehéz lesz számára elhinni, hogy nincs az ágya alatt.


Éjszakai felriadás
  
  Az éjszakai felriadás rendszerint éjfél előtt történik 2-6 éves korban. Ilyenkor a kisgyermek félig ébrenléti állapotban gyakran kipirulva, leizzadva felriad, és vigasztalhatatlan. 
Az éjszakai felriadás a szülők számára is ijesztő, mivel a gyermek tekintete feldúlt és páni félelmében dobálja magát. 
Ezeket nem kell túl komolyan venni, hiszen a gyermek reggelre mindebből semmire nem fog emlékezni. 
A nyugtatásra sem reagál, ezért a szülő mindössze annyit tehet, hogy megóvja a fizikai sérüléstől. Előbb utóbb minden kisgyerek kinövi ezt a szokást. Valószínű, hogy gyermekkorában Ön vagy párja ugyanígy felriadt éjszakánként, mivel ez az alvászavar a családon belül öröklődik.


Hogyan kezeljük az éjszakai felriadást

  Tegye biztonságossá gyermeke közvetlen környezetét. Tegyen el minden veszélyes vagy törékeny tárgyat a kiságy közeléből. Amennyiben nincs a szobában padlószőnyeg, tegyen a padlóra puha kis szőnyeget, takarót vagy valami hasonlót.
Teremtsen nyugodt légkört. A gyermek szobája közelében ne égjen erős fény és ne szóljon rádió vagy televízió.
Nyugtató szavakkal és ölelésekkel nem fogja tudni elcsitítani gyermekét, és lefogni sem érdemes, mivel ezzel csak ront a helyzeten. Ne rázza vagy üsse meg gyermekét, hogy “magához térjen”.
Csak akkor menjen el gyermeke mellől, ha magától visszaaludt.
Ne hagyja, hogy gyermeke kimerült legyen. Az éjszakai felriadás elkerülhető a korábbi lefekvéssel vagy akár egy rövid napközbeni alvással.


Alvajárás és alvás közbeni beszéd

  Mindkét jelenség az éjszaka folyamán előforduló részleges felébredés. Családon belül öröklődik, gyakrabban tapasztalható a fiúknál, és a stressz vagy kimerültség időszakaiban intenzívebben és gyakrabban fordul elő. 
Ezek a jelenségek főleg a kisgyermekek esetében a stressz nélküli időszakokban is megjelenhetnek. A legtöbb gyermek kamaszkorára kinövi ezeket az alvászavarokat. 
Ne vegye túl komolyan az alvás közben elhangzottakat, mivel jellemzően nem sok értelmük van. És semmiképp ne viccelődjön az alvajáró vagy éjszaka magában beszélő gyermekével ezekről az állapotokról, mivel ha szégyenlős akár elkezdhet félni attól, hogy alvás közben kiadja titkait és nem lesz hajlandó vendégségben aludni. 
Biztassa, hogy mindaz, ami vele történik normális, és hogy élénk fantáziája és éles elméje működik tovább még alvás közben is. 
Reggelre az éjszakai történésekből semmire nem fog emlékezni.

Hogyan kezeljük az alvajárást és az alvás közbeni beszédet

  • Éjszakára ne maradjon semmi a földön, beleértve a kis rongyszőnyeget is, és a szobából tegyen el minden törékeny tárgyat!
  • A gyermek szobájának ajtajára szereljen fel egy kis csengettyűt, hogy tudja mikor megy ki a szobájából.
  • A lépcső két oldalára szereljen biztonsági rácsot!
  • Ha emeletes ágy van a szobában, gyermeke ne aludjon az ágy felső szintjén. Ha eddig nem földszinti szobában aludt, most helyezze át oda!
  • Zárja kulcsra vagy torlaszolja el a konyhát és a veszélyforrást jelentő egyéb helyiségeket!
  • A lakásban található összes ablaknak, szekrényajtónak és zuhanyzókabinnak szilánkmentes üvege legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.