Gyermekek és alvási problémák
Ágyba küldeni (és ott tartani) a gyerekeket, néha valódi
kihívást jelenthet.
Ha a gyermekek szemszögéből tekintünk az alvásra, az
segíthet megtalálni a megoldásokat a különféle alvási problémákra.
A fektetéssel kapcsolatban minden szülőnek vannak kisebb
vagy nagyobb gondjai. A következőkben a gyermek
szempontjából vizsgáljuk meg az alvást, majd részletezünk néhány alvással
kapcsolatos problémát és lehetséges megoldásukat.
A rendszeresség mindennél fontosabb
A gyermekek akkor fogadják el legjobban a nehéz helyzeteket,
ha abban felfedezik a számukra biztonságot adó rendszerességet. A rendszeres
lefekvési idő és az esti elcsendesedés rutinja segít megértetni a
kisgyermekkel, hogy mire számíthatnak. Ha a lefekvés ideje, helye és rendje
mindig változik, felütheti a fejét a szorongás, zavartság és elkezdődhez az
egyezkedés. Bár vannak gyerekek, akik számára a rendszeresség fontosabb, mint
másoknak, az alvás állandó rendje alapvetően minden gyermeknek hasznára válik.
A lefekvés ideális időtartama szinte kivétel nélkül minden
kisgyermek esetében fél óra, amely magába foglalja a fürdést, a babusgatást, a
mesét és az éneklést. Ha a készülődési folyamat ennél több időt vesz igénybe
vagy ennél több mindenből áll, a gyermek nem elcsendesedik, hanem felélénkül. A
fél óránál rövidebb készülődés miatt viszont legtöbb kisgyermek úgy érzi, hogy
sürgetik, hogy lefeküdjön.
Ha a hétköznapi és hétvégi alvási rutin között több mint egy
órás eltérés mutatkozik, hétfőn szinte garantált a baj. Ha ezt el szeretné
kerülni, a hét minden napján hasonló alvási rendet vezessen be. Ez persze
nehézséget okoz az olyan családoknál, ahol hétvégén szívesen lustálkodnak
reggelente, de tapasztalatom szerint általában minden gördülékenyebb, ha
legalább az egyik szülő felkel a gyermekével szombat és vasárnap reggel.
Lehetőség szerint a gyermek minden este ugyanott aludjon. Ha
máshol, más ágyban, a földön vagy a kanapén alszik el a gyermek, nehéz
rávezetni a rendszeresség szeretetére. Ha elvált szülők kisgyermeke közös
felügyelet alatt áll (amelyet én kisgyermekek esetében nem javasolok), tegyen
meg mindent, hogy az alvási rend és és a hozzá kapcsolódó ‘kellékek’, - mint
például a párna vagy a takaró, - mindkét szülő otthonában hasonlók legyenek. A
külön háztartásban élő szülők hangolják össze a lefekvés rendjét, hogy a
gyermeknek hozzávetőleg ugyanabban a rutinban legyen része.
Az alvás mint elválás
A gyermek szempontjából a lefekvés az elválással egyenlő:
elválás a szülőktől, a testvérektől, a játékoktól, a nap izgalmaitól, és
mindentől, ami éppen körülötte zajlik. Miért is adná fel mindezt önszántából?
Főleg, amikor egy sötét szobába kell mennie, ahol még akár szörnyek is
rejtőzködhetnek az ágy alatt, szellemek lebeghetnek az ablak előtt, vagy kígyók
csúszkálhatnak a lepedő alatt? Nincs olyan gyermek aki ne hadakozna valamennyit
a lefekvés előtt és akinek ne lenne szüksége egy kis ráhangolódásra. És olyan gyermek
sincs, aki rögtön segítség, tanulás és következetesen alkalmazott szabályok
nélkül, egyedül alszik el az ágyában.
A lefekvés a szülők számára is egyfajta elválás. Bár a
legtöbb szülő azt nyilatkozza, hogy egy hosszú nap végén készen áll arra, hogy elengedje
gyermekét, sokaknak ez az elengedés mégis gyötrődést okoz. Ezek a szülők nem
következetesek, csak részben tartják be a lefekvési rutint és nem elég
szigorúak, amely pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek önállóan aludjon
el. Szülőként fel kell ismernünk és meg kell oldanunk az elválással kapcsolatos
nehézségeinket, és csak ezután tudunk segíteni gyermekünk problémáin.
Számos kultúrában a kisgyerekek mindig szüleik közelében
alszanak, amiben nincs semmi kivetnivaló. Sok olyan család van, ahol esküsznek
a közös, családi együttalvásra, habár ez csak akkor működik jól, ha mindenki
ezt akarja és a függetlenség és egyedüllét egyéni igényét minden családtag más
formában kielégítheti. A nyugati társadalmakban a legtöbb családban úgy
gondolják, hogy a gyermeknek csecsemő korától legjobb a saját ágyában aludnia.
Bármelyik megoldás szimpatikus, mindenképp beszélje meg partnerével. A legtöbb
szülő alkalmanként együtt alszik gyermekével: amikor a gyermek beteg, fél vagy
nyomás alatt áll. Ez teljesen normális, de ne felejtse, hogy a kisgyermek csak
akkor megy vissza örömmel a saját ágyába, ha világos útmutatást és segítséget
kap Öntől, a szülőtől.
Falba fejelés és testringatózás
Sok kisgyermeknél megfigyelhetők ezek a ritmikus, ismétlődő
mozgások, amelyekkel elalvás előtt megnyugtatják vagy az éjjeli felébredés után
visszaaltatják magukat. Ez a leggyakrabban az első életévben fordul elő és két
éves kor előtt általában véget is ér. Ilyenkor a gyermek keményen veri a fejét
a falba, pár perctől akár egy órán át vagy tovább is, mégis rendkívül ritkán
sérül meg. Erről a szokásról nem lehet
leszoktatni a gyermeket, de a környezet csendesebbé és kényelmesebbé tehető:
- Tegye a kiságyat a faltól távol.
- A kiságy lábai alá tegyen gumi csúszásgátlót, amivel csökkenthető a kiságy ringása és nyikorgása. A kiságyat tegye a szőnyegre.
- Párnázza ki a kiságy tetejét. Stabilan rögzítse ezt az “ütésgátlót”, hogy ne mozdulhasson el és a gyermek nehogy alá szoruljon vagy esetleg fellépőnek használja. A kiságy megkötői ne legyenek hosszabbak 15-20 centinél.
Ne menjen be gyermekéhez, ha tudja, hogy ilyen szokás
alakult ki nála, mivel jelenléte megerősítheti ezt a viselkedést és az
önnyugtatás helyett figyelemfelkeltésre használhatja.
Vég nélküli vízivás
Azt az óvodás korú gyermeket, aki a lefektetés után
jancsiszögként pattan ki az ágyából, legfeljebb egy rövid magyarázattal dugjuk
vissza az ágyába. Ilyenkor ne engedjük a beszélgetést, az alkudozást vagy a
tévénézést. Csendben fektessük vissza a gyermeket és menjünk ki a szobából.
Eleinte ezt a folyamatot lehet százszor is el kell ismételnie, míg gyermeke
elfogadja, főként, ha eddig nem volt elég következetes a lefekvési rutin
betartásában.
Álljon készen rá, hogy az átállás nem egyik percről a másikra fog
megtörténni.
Ha a gyermek este egyszer ébred fel, hogy igyon, az normális. Egy
esti vécézés éppen elég.
Bebújni a szülők ágyába
Ha semmiképpen sem szeretné, hogy gyermeke a szülői ágyban
aludjon, csendben fektesse vissza a kiságyába, ha kell akár százszor is,
mindenféle magyarázat és beszélgetés nélkül.
Ha reggel megengedi neki, hogy
bebújjon a szülői ágyba és együtt aludjanak vissza, a gyermek nem fogja
megérteni, hogy miért nem teheti meg ugyanezt éjszaka is.
Az olyan kisgyermek
esetében, aki nehezen éli meg az elválást vagy aki előtte hosszabb ideig a
szülei ágyában aludt, javaslom, hogy tegyen a földre egy hálózsákot
gyermekének, nem messze az Önök ágyától, majd tegye egyre közelebb a kiságyához
és jutalmazza meg, ha ügyesen ott marad. Ez a fokozatosság mindenkinek segíthet
az elválás okozta rossz érzések legyőzésében.
Rémálmok
A gyermekben egyszerre fejlődik ki a beszéd és az
álmodás képessége.
A kisebb gyermekek rendszerint nem emlékszenek az álmaikra,
még akkor sem, ha attól riadnak fel. Mivel az álmok tartalma nem annyira
fontos, ne faggassa róla gyermekét, de ha hetekig gyötri egy visszatérő álom,
kérjen tanácsot gyermekorvosától.
Ne akarja elűzni a szekrényben rejtőzködő
szörnyeket! Egyszerűen nyugtassa meg a felriadt gyermeket, mivel ha túl
komolyan kezd foglalkozni a szörnnyel, nehéz lesz számára elhinni, hogy nincs
az ágya alatt.
Éjszakai felriadás
Az éjszakai felriadás rendszerint éjfél előtt történik 2-6
éves korban. Ilyenkor a kisgyermek félig ébrenléti állapotban gyakran
kipirulva, leizzadva felriad, és vigasztalhatatlan.
Az éjszakai felriadás a
szülők számára is ijesztő, mivel a gyermek tekintete feldúlt és páni félelmében
dobálja magát.
Ezeket nem kell túl komolyan venni, hiszen a gyermek reggelre
mindebből semmire nem fog emlékezni.
A nyugtatásra sem reagál, ezért a szülő
mindössze annyit tehet, hogy megóvja a fizikai sérüléstől. Előbb utóbb minden
kisgyerek kinövi ezt a szokást. Valószínű, hogy gyermekkorában Ön vagy párja
ugyanígy felriadt éjszakánként, mivel ez az alvászavar a családon belül
öröklődik.
Hogyan kezeljük az éjszakai felriadást
Tegye biztonságossá gyermeke közvetlen környezetét. Tegyen
el minden veszélyes vagy törékeny tárgyat a kiságy közeléből. Amennyiben nincs
a szobában padlószőnyeg, tegyen a padlóra puha kis szőnyeget, takarót vagy
valami hasonlót.
Teremtsen nyugodt légkört. A gyermek szobája közelében ne
égjen erős fény és ne szóljon rádió vagy televízió.
Nyugtató szavakkal és ölelésekkel nem fogja tudni
elcsitítani gyermekét, és lefogni sem érdemes, mivel ezzel csak ront a
helyzeten. Ne rázza vagy üsse meg gyermekét, hogy “magához térjen”.
Csak akkor menjen el gyermeke mellől, ha magától
visszaaludt.
Ne hagyja, hogy gyermeke kimerült legyen. Az éjszakai
felriadás elkerülhető a korábbi lefekvéssel vagy akár egy rövid napközbeni
alvással.
Alvajárás és alvás közbeni beszéd
Mindkét jelenség az éjszaka folyamán előforduló részleges
felébredés. Családon belül öröklődik, gyakrabban tapasztalható a fiúknál, és a
stressz vagy kimerültség időszakaiban intenzívebben és gyakrabban fordul elő.
Ezek a jelenségek főleg a kisgyermekek esetében a stressz nélküli időszakokban
is megjelenhetnek. A legtöbb gyermek kamaszkorára kinövi ezeket az
alvászavarokat.
Ne vegye túl komolyan az alvás közben elhangzottakat, mivel
jellemzően nem sok értelmük van. És semmiképp ne viccelődjön az alvajáró vagy
éjszaka magában beszélő gyermekével ezekről az állapotokról, mivel ha
szégyenlős akár elkezdhet félni attól, hogy alvás közben kiadja titkait és nem
lesz hajlandó vendégségben aludni.
Biztassa, hogy mindaz, ami vele történik
normális, és hogy élénk fantáziája és éles elméje működik tovább még alvás közben
is.
Reggelre az éjszakai történésekből semmire nem fog emlékezni.
Hogyan kezeljük az alvajárást és az alvás közbeni beszédet
- Éjszakára ne maradjon semmi a földön, beleértve a kis rongyszőnyeget is, és a szobából tegyen el minden törékeny tárgyat!
- A gyermek szobájának ajtajára szereljen fel egy kis csengettyűt, hogy tudja mikor megy ki a szobájából.
- A lépcső két oldalára szereljen biztonsági rácsot!
- Ha emeletes ágy van a szobában, gyermeke ne aludjon az ágy felső szintjén. Ha eddig nem földszinti szobában aludt, most helyezze át oda!
- Zárja kulcsra vagy torlaszolja el a konyhát és a veszélyforrást jelentő egyéb helyiségeket!
- A lakásban található összes ablaknak, szekrényajtónak és zuhanyzókabinnak szilánkmentes üvege legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.