2013. szeptember 29., vasárnap

Még a kezdés előtt...

A napközibe kerülés nem úgy zajlik, ahogy szeptember 1-jén a kis elsősök átlépik az iskola ajtaját. 
Itt nincs konkrét időpont, az anyuka és a napközi közös döntése alapján kezdi a kisgyermek a beszoktatást.
Amikor dönt az anyuka, hogy beíratja gyermekét a napközibe, felkeresi az intézményt , ahol a napközi vezető üdvözli őket. 

Jó dolog, ha visszük magunkkal a gyermeket is, hiszen így már ő is előre képet kap az intézményről, a gondozónénikről, a gyerekekről, játékokról. A vezető elbeszélget az anyukával, majd körbevezeti az intézményben. Megnézik a csoportokat, az udvart és lehetőség van arra is, hogy maradjanak az udvaron egy kicsit játszani. Ez általában megnyugtatja az anyukákat, de fel is zaklatja őket. Nyugtató látni a sok játékot, a kedves gondozónéniket, azokat az édes gyermekeket, de riasztó a síró gyermek látványa, vagy az, hogy nem úgy babusgatják a gyermeket, ahogy otthon megszokta. 
Ilyen vegyes érzelmekkel távozik az anyuka, miközben a kisgyermek valószínűleg jól érezte magát, nem is sejtve, hogy hamarosan ott kell majd maradnia – anya nélkül!

Szükség lesz orvosi igazolásra, és felvételi adatlapra, amit a napköziben adnak.

Fontos dolog, hogy az anyuka és a család fokozatosan készítse fel a gyermeket a napközire. Az a gyermek, akinek az édesanyja szorong és már előre utálja a gondozónőt és az egész napközit, az ne várja el csemetéjétől, hogy ujjongva érkezzen minden reggel a napközibe. Mondogatni kell neki, hogy milyen sok szép játék van, hogy X néni milyen kedves volt, hogy ott mennyi gyerek van és a legfontosabb: anya mindig megy majd érted!

Elérkezett a beszoktatás ideje. A lényege a fokozatosság és az, hogy a szülővel együtt történik. Ilyenkor a gondozási feladatokat az a anyuka végzi, a gondozónő megfigyel és fokozatosan közeledik. Amikor már úgy látja, elkezdi ő átvenni a gondozási feladatokat. Megkínálja innivalóval, kiviszi pisilni, játékot kínál neki stb. Első nap után megkérik az anyukát, hogy menjen ki WC-re az anyuka vagy 10 percre. A gyereknek szóljon, hogy kimegy, de azt is mondja el, hogy visszajön majd. A gyermek valószínűleg sírni fog, de ez nem baj, ez teljesen normális. A gyermek reagál arra, hogy Ön kiment. Aztán a kint töltött idő is egyre hosszabb lesz, míg végül nélkülünk ebédel. Ez az idő lehet 1-2 hét vagy pár nap, de a legfontosabb, hogy a gyermek igényeire kell figyelni!

Az első ott alvás valószínűleg szintén sírással jár majd, de fontos, hogy délután időben érkezzen, hogy a gyermek lássa, mindig érte mennek, senki nem marad ott a bölcsődében!

Az első hónapok nehezen telnek. Reggel sír a gyermek, anya is sír és alig várják a délutáni találkozót. Ez teljesen normális, nagyon nehéz az elszakadás! Főleg akkor, ha a megelőző időszakban kevés időt töltöttek együtt és nagyon erős az érzelmi kötelék. De nagyon fontos, hogy a gyermek azt érezze, hogy jó neki a bölcsődébe, anya érte megy és mindenki boldog!
Ha nem sír a gyermek és két nap alatt beszokik, akkor sincs baj. Nem azt jelenti, hogy anyuka nem jó anyuka, csupán azt, hogy a gyermekének tetszik az új környezet, az új szerep és valószínűleg a felkészítése is jó volt.

Nagyon fontos továbbá, hogy a szülők együttműködjenek a gondozónénivel. Ne konkurenciát lássanak benne, hanem társat, akivel együtt dolgoznak a gyermekért! Nagyon fontos, hogy mindig hagyjanak időt a beszélgetésre, mondják el a legapróbb változásokat, mert ez segíthet a gyermek viselkedésének megértésében. A gondozónő is beszámol a napi fejleményekről, ami nagyon megnyugtató tud lenni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.